Diana Gabaldon: Outlander – Az idegen

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében. 

Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
(Forrás: moly.hu)

Ehhez a könyvhöz egyszerűen nem lehet rövidített értékelést írni. Először tartottam a mennyiségtől, de hamar rájöttem, hogy ez nem lesz akadály, mivel a történet sodor magával, ahogy Clairt is sodorták az események…

Amikor beköszöntött az Outlander láz nem érdekelt különösebben, aztán valami oknál fogva fogtam magam és megrendeltem a könyvet, mondván, hogy egyszer majd biztos elolvasom. De arra senki nem készített fel, hogy egy újabb kedvencet avatok!!!!!

A történet

1945-ben vagyunk, amikor Clair éppen a nászútján van férjével Frankkel. Minden remekül megy egészen addig, amíg meg nem lesnek egy szertartást….

Engem őszintén szólva elbűvölt a történet. Főleg ez a rész. Annyira könnyen el tudta az ember képzelni, hogy ő maga is ott van és látja a táncot a kövek között és lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi fog történni legközelebb, ugyanakkor még levegőt sem mer venni nehogy azzal is megzavarja a szertartást. Eszméletlen részletességgel írta le Diana az egészet.

Ezek után kezdődnek a bonyodalmak. Clair, amikor a körhöz megy beszippantja és mire észhez kap 1743-ban találja magát….

Érdekes elgondolás mindenesetre. Boncolgatja azt, hogy mi lesz, ha visszacsöppenünk a múltba, milyen kihatása lesz ennek a jövőre nézve? Szerintem ez elég sok embert foglalkoztat, azonban ez az egy dolog számomra nem derült ki. (Ezt mondjuk sajnáltam, de lehet majd a következő részekben találok majd rá választ)

Hogy a jövőt hogy befolyásolják a döntések, amiket Clairnek kellett meghoznia, mert sajnos meg kellett hoznia jó pár döntést, amelyet normális körülmények között bizony nem hozott volna.

Tetszett, hogy a történelmet és a mítoszokat összemosta. Bemutatta, hogy abban az időben mennyire más volt a gondolkodás és, hogy milyen szakadékok voltak nem csak rangbeli szinten, hanem ahogy mondtam a felfogás és gondolkodás terén is. (pl.: a tündérhegyes jelenet).

A karakterekről

Clair

Olvastam néhány értékelésben, hogy zavaró volt, ahogy Clair viselkedett. Számomra nem.

Egy olyan nő, aki bevállalja, hogy elmegy a frontra ápolónőnek, egy ilyen személynek nem az lesz az első gondolata, hogy pánikba essen és játssza az esetlen és megmentésre váró főhősnőt, ha egy ilyenhez hasonló vagy bármilyen szituációba keveredik. Nem, ő gyakorlati oldalról közelíti meg a dolgokat. Itt is megvolt persze a pánik első alkalomra, hiszem nem tudta hol van, de utána próbált rájönni, beazonosítani a helyet és hogy mi is történt valójában. Én megemelem előtte a kalapom, mert megpróbálta a legjobbat kihozni az adott helyzetekből és, ha belegondolunk ehhez rendkívül nagy lelki erő kellett és lélekjelenlét. Ebben az időben a legveszélyesebb fegyver az információ volt, melyeknek ő a birtokában volt. Voltak ügyesebb és voltak kevésbé ügyesebb próbálkozásai e téren, de érdekes volt olvasni, hogy hogyan kellett játszadozni és lavírozni a politika és a hűség térfelén. Merre fog billeni a mérleg nyelve.

Jamie

Ó, Jamie! Mit is lehetne rólad mondani. Én is szeretnék egy Jamiet, de ez most másik lapra tartozik.

Elég összetett karakter volt számomra.

Vegyes érzéseim vannak. Számomra ő végre egy igazi férfinak tekinthető karakter és nem azért, mert be lett állítva rossz fiúnak, a vérdíj miatt. Hanem, mert hűséges, kedves, segítőkész, tiszteletreméltó, a családjáért mindent, a jég hátán is megél és szavahihető!! Tehát nem lehet azt mondani rá, hogy csak nyomokban tartalmaz férfiasságot!

Ugyanakkor haragszom is rá, mert kezet emelt Clair-re. Meg voltak az okai és meg is értettem, de én mai felfogással gondolkozom és nem az 1743-massal! Nem emelünk kezet egy nőre! Fordítva is igaz! Férfira sem emelünk kezet!

Ez egyszerűen kicsit visszavett a Jamie okozta rózsaszín ködből.

Ugyanakkor, amin ezen az embernek keresztül kellett mennie. A vége felé már nem is azt éreztem, hogy hű meg haaaa, hanem csak odamentem volna hozzá és megöleltem volna. Hogy érezze nincs egyedül! Senki nem érdemli azt, amit ő kapott! És meglepő volt, hogy az írónő váltott és egy ilyen szálat is beletett a történetbe. Végtelenül sajnáltam, mert tehetetlen volt.

Black Jack Randall

Nem vagyok hajlandó sorokat pazarolni rá! A legutálatosabb karakter az egész történetben, pont!

A többiek közül is sokakat megkedveltem. Voltak vicces jelenet, amiket nem felejtek el és voltak olyanok is amik könnyeket csaltak a szemembe. A történet nem olyan tömör, mint pl egy Trónok harca, de nem is kevesebb tőle.

Ha összegeznem kellene a könyvet csak annyit tudnék mondani, hogy fantasztikus volt! Diana Gabaldon egy igazi mesélő! Nem szabadulsz, ha egyszer betekintettél az Outlander világába!

A kérdés már csak az, hogy mikor tudok végre beszabadulni a könyvesboltba a következő kötetért :D

Képek forrása: google.com, tumblr.com