Rainbow Rowell - Eleanor & Park

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor

Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét.
Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna.
Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)
A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

(Forrás: moly.hu)

Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan is értékeljem ezt a történetet. Nehéz dolgom van, mert ez szintén egy nagyon vágyott történet volt, ugyanakkor nem azt kaptam, amire számítottam.

A történet röviden

Megismerhetünk két fiatalt, akiknek az élete nem fenékig tejfel. Itt most nem arra kell gondolni, hogy á tinik és tiniproblémáik vannak. Nem! A történetben megjelenik a családon belüli erőszak, az iskolai megaláztatás és még sorolhatnám. Ebből a szempontból nem mondanám egyszerű történetnek. Ugyanakkor ennek ellensúlyozására kapunk egy szereli történetet, ami két fiatal között bontakozott ki.

A szerelmi szál nagyon jól lett kibontva. Szépen lassan adagolta a dolgokat az írónő. Lassan bomlottak le falak, lassan jutottunk egyre beljebb Eleanor és Park páncélján, mígnem minden sötét kis zugot felfedezhettünk.

A karakterek

Eleanor

Eleanor egy hős a szememben. Nem kis túlzással mondhatom, hiszen, amin keresztül ment az nem volt piskóta. Érdekes kontrasztot állított fel az írónő azzal, hogy Eleanor mindent megtett, hogy szürke kisegér legyen. Bő ruhákban járt, a haja szerte szét állt. Egyszóval nem figyelt magára. És pont ezért figyelt fel rá mindenki!

Park

Ő is a maga módján amolyan különc figura volt, csak őt nem piszkálták érte, úgy mint Eleanort. Őt nem is igazán érdekelte mit mondanak róla mások, amiért megemelem előtte a kalapomat! Neki is megvoltak a démonai. Az édesapja nehezen viselte, hogy inkább az édesanyjára hasonlít, és nem rá. Őt nem érdekelték azok a dolgok, amikre az apja rá akarta venni. Ment a maga útján és kész.

Összesítve

A történet még mindig kérdőjeles számomra. Nagyon jól felépített történetet olvastam, két nagyszerű tinédzserrel a középpontban. Nem lilaködös szerelemről volt itt szó, hanem magáról az első szerelemről, amit a hibáival együtt mutattak be. Ugyanakkor nem azt kaptam, amit vártam.

A befejezés számomra csak kérdőjeleket hagyott maga után, nem is keveset. Valahol megkapta a két szereplő a lezárást, ugyanakkor mégsem, mert nyitva hagyta az írónő a történetet. Ez engem bosszant, ugyanakkor érdekesnek is találom.

Bosszant, mert nem szeretem a nyitott dolgokat, ugyanakkor érdekes, mert az olvasóknak megadta a lehetőséget, hogy úgy fejezzék be a történetet, ahogy az nekik szimpatikus.

Emiatt kicsit bajban vagyok és dühös is, de végeredményben az írónőnek kell eldöntenie, hogyan írja meg a könyvét, csak így az én (és még gondolom sok más olvasó) idegeit cincálja szét :D.

Kinek ajánlom?

Ez nem egy tipikus love story, ahol mindent a rózsaszín köd borít. Lesznek olyan pillanatok, amik enyhülést hoznak, és olyanok, amik földhöz vágnak, hogy hello ez itt a valóság, megjöttem! Szóval, aki az érzelmi hullámvasutakat kedveli, szerintem olvassa el, mert megéri!

Egy olvasó lány

Képek forrása: tumblr.com, google.com