Biciklitúra, melyet elmosott az eső



A történet ott kezdődött, hogy barátnőmmel elterveztük, hogy elmegyünk biciklizni. Mondom rendben, menjünk.



Mindenkinek azt mondogattam, hogy áá ez csak bicklizés, hiszen ezt nem felejti el az ember. Ez a gondolat egészen addig nyugtatott meg, míg fel nem ültem közel 6-7 év után ismét a biciklire. Mit ne mondjak, kicsit ijesztő volt. Tudom, hogy nem az a legjobb, ha nagyon alacsonyan van az ülőke, de én akkor érzem magam ,,biztonságosan". A nővérem biciklijét kértem kölcsön és hát annak nem volt olyan alacsony az ülőkéje. Eleinte a kanyarodást! gyakoroltam, mert annyira szerencsétlenkedtem, hogy még az is nehezen indult be :D



Egész héten váltakozott a borult és napsütötte idő. Érezhetően párás volt a levegő, de nem akart lezúdulni az enyhülést hozó eső. Aztán elérkezett a nagy nap az az ma! Reggel borult volt az idő, úgy voltunk vele délig várunk és eldöntjük, hogy mi legyen. De mivel nagyon fagyizhatnékunk volt ezért eldöntöttük, hogy lemegyünk először a közeli forráshoz, majd be a városba és ott majd fagyizunk majd haza megyünk.


Elindultunk. Természetes remegtem, mint a kocsonya, de úgy voltam vele, hogy legalább nem otthon fekszem, hanem kimozdulok és legalább mozgok/sportolok. Ugyanis nekem van egy nagyon jó barátnőm, aki azt akarja, hogy ÉLJEK :D, amiért rettentő hálás vagyok. Mert igazság szerint mondhatná azt is, hogy figyelj, ha te nem jössz, majd jön más, de szerencsére ehelyett inkább mentális seggberúgásokat kapok, amiért imádom a csajszit! :D♥

Szóval miután elhagytuk a kiindulási pontot rá két perce hoztam a formám. Először majdnem
megálltam a zebra közepén, mert képtelen voltam normálisan elindulni, sebaj ezen is túl voltunk. Majd egy lejtőn, amit elterveztem, hogy szép lassan fogok bevenni gondosan elterveztem, hogy hogyan fogok lemenni, de mind tudjuk, hogy elméletben mindent meg tudunk oldani a gyakorlat azért már kicsit neccesebb. Ezt mi sem bizonyította jobban, mint azt, hogy akkorát estem, mint a ház :D és szereztem harci sérüléseket. Miután legyűrtem a remegést utána újult erővel vetettem fel magam a biciklire. Erős vágyat éreztem, hogy haza rohanjak és kész ennyi volt, nem megyek sehova, de abban a mi lett volna a buli? :)

Lementünk a közeli forráshoz, majd észrevettük a felhőket. Rettentő sötétek voltak és hirtelen lehűlt a levegő. Itt volt az a pont, hogy sajnos túránkat rövidre kellett fognunk. Legalábbis így éreztük. És jól éreztük. Kicsit gyorsabban tekertünk visszafelé. Én is belejöttem úgy ahogy. Azonban nem volt elég az a gyorsaság, amit diktáltunk, mert a végén elkapott minket az eső, nem is kicsit :D Konkrétan bőrig áztunk. :D

Mi a tanulság?

Sokszor vagyunk úgy néhányan, hogy á most nincs kedvem ehhez, nincs kedvem ahhoz. Velem is van ilyen. De ilyenkor örülök, hogy túl lépek ezeken a gondolatokon. Ha ma pusztán azért lemondtam volna a mai programot, mert jaj hát inkább ne, mert mi van ha lezúdul az eső. És? :) Jól szórakoztunk, mozogtunk és elkapott minket az eső. De szereztünk egy fantasztikus elméket, amin később jókat tudunk mosolyogni, amikor majd ismét elmeséljük ezt a történetet :)

Egy olvasó lány


Képek forrása: tumblr.com, google.com

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések